A pünkösdi ébredéstől napjainkig

A Krisztus Evangéliumi Egyháza (HJC) a protestáns, evangéliumi és pünkösdi mozgalomhoz tartozik. Lelki gyökerei a mai Szerbia területén a 20. század elejéig nyúlnak vissza, a pünkösdi ébredésig, amely világszerte megérintette a keresztény közösségeket.

A kezdetek

1906-ban Beškán lelki ébredés kezdődik az akkori evangélikus gyülekezetek hívői között. A hívők a rendszeres istentiszteletek mellett otthonokban is összegyűltek imádkozni, a Szentírást tanulmányozni és közösséget gyakorolni.

1907-ben feljegyezték a Szent Lélek-keresztség első tapasztalatait a Szerémségben, az akkori Osztrák–Magyar Monarchiában élő hívők körében. A mozgalom fokozatosan terjedt, és önálló pünkösdi összejövetelekké nőtte ki magát.

Alapvető értékei a Jézus Krisztusba vetett hit, a Szentírás tekintélye, az újjászületés, a hívők bemerítése, a Szent Lélek-keresztség, a lelki ajándékok, az ima és az evangelizáció voltak.

A korai pünkösdi mozgalom kezdetben nem egyetlen szervezet volt. Több közösség és egyházi irányzat alakult ki – köztük a Krisztusi Lelki Egyház – kiskeresztelők és a Krisztusi Pünkösdi Egyház, valamint más pünkösdi közösségek, különösen a bánáti románok között.

Voltak különbségek a tanításban és az egyházi gyakorlatban, de összekötötte őket a közös pünkösdi tapasztalat: a Jézus Krisztusba vetett hit, az újjászületés, a vízkeresztség és a Szent Lélek-keresztség, az ima, a lelki ajándékok és az evangélium hirdetése. Ebből a korai mozgalomból különböző történelmi ágak fejlődtek ki, amelyek később saját utakat jártak.

Két történelmi ág

A második világháború után a pünkösdi közösségek új korszakba lépnek. 1950-ben megkezdődik szervezeti összekapcsolódásuk folyamata. A következő években kialakul és megszerveződik a Krisztusi Pünkösdi Egyház, és 1954-től ez lesz az akkori Jugoszlávia egyik fő pünkösdi szervezetének állandó neve.

Vajdaság továbbra is egyik fontos központja marad. Az ág egyik vezető alakja Dragutin Volf volt, akinek szolgálata Újvidékről indult, ahonnan a munka egész Vajdaságra és a teljes Jugoszláviára kiterjedt.

Ezzel párhuzamosan a másik történelmi ág a beškai korai mozgalomban gyökerező utat folytatja. 1950-ben (augusztus 28-án) hivatalosan Krisztusi Lelki Egyház – kiskeresztelők néven jegyzik be. Ez az év nem a mozgalom kezdetét jelzi, hanem hivatalos megszerveződését az új, háború utáni körülmények között.

Az 1960-as években újabb szervezeti változások következnek – a Krisztusi Lelki Egyház – kiskeresztelők ága a Krisztusi Lelki Evangéliumi Egyházban folytatódik. Szabadka e közösség egyik fontos központjává válik; Szabadkán már 1936 óta nem hivatalosan gyűltek össze. Az ág egyik vezető alakja Szabó József volt, akinek szolgálata Szabadkáról indult, a munka pedig elsősorban a magyar lakosság körében terjedt.

A 20. század második felében az egyház a helyi gyülekezetek, az evangelizáció, a missziói munka, a bibliatanítás, a családok, gyermekek és fiatalok közötti szolgálat, valamint az igehirdetők és más szolgálók képzése révén fejlődik.

A háború utáni időszakban a mozgalom arculata egyre inkább többnemzetiségűvé válik – szerb, magyar, román, szlovák, roma és más közösségek révén. Idővel a pünkösdi bizonyságtétel már nem csak vajdasági volt: eljutott Belgrádba, Közép- és Dél-Szerbiába és az ország más vidékeire. Új gyülekezetek alakultak, új igehirdetők és hívők kapcsolódtak be. A mozgalom, amelynek történelmi kiindulópontja egy szerémségi település volt, a szerbiai evangéliumi és pünkösdi mozgalom tágabb közösségének részévé vált.

A helyi gyülekezetek a HJC egyetlen lelki családjának részei. Az egész egyházat a Vénség és a Közgyűlés irányítja, a helyi közösségek pedig önállóan vezetik tevékenységeiket és szolgálataikat, közösségben az egész HJC-vel.

A Krisztus Evangéliumi Egyháza ma

Az elmúlt évtizedekben ez a két ág különböző időszakokban hol külön, hol együtt működött. 2011-ben egyetlen egyházi közösséggé egyesültek – a Krisztus Evangéliumi Egyházává – Viktor Sabo vezetésével. Így a különböző irányzatok történelmi öröksége egyetlen egyházi családban egyesült.

Ma a HJC-nek 23 helyi gyülekezete és 17 missziós állomása van Szerbiában. A helyi gyülekezeti munka mellett evangelizációs és missziói szolgálatot, gyermek-, ifjúsági és férfiszolgálatot, bibliatanítást, könyvkiadást, a Raskršće révén rehabilitációs munkát, valamint missziói tevékenységet folytat a régióban.

A Krisztus Evangéliumi Egyháza (HJC) pünkösdi lelkiségű evangéliumi közösség, és az Isten Gyülekezetei világméretű közösségének (World Assemblies of God Fellowship – WAGF) része. Tagja a Pentecostal European Fellowshipnek (PEF) is.

Több mint egy évszázaddal az első szerémségi pünkösdi összejövetelek után a HJC folytatja küldetését: hirdeti Jézus Krisztus evangéliumát, tanítványokat nevel, szolgálókat készít fel, új közösségeket alapít, és szolgál az embereknek Szerbiában és azon túl.